Mostanában többször csináltunk sushit itthon. Én is megeszem, de azt nem mondanám, hogy a kedvenc kajám. Egyszer gondolkoztam rajta, hogyan lehetne teljes értékű ételt készíteni belőle,- hogy ne csak sok rizs, és egy kevés tengeri herkenytű legyen benne - és ezt készítettem:

Bundázott csirkemell, rizs, uborka, kis majonéz és az algalap, amibe beletekerem a többi hozzávalót.

Pontos hozzávalók 4 sushirúdhoz (kb. 36-40 db sushi):

rizshez:
20 dkg rizs
3 dl víz a főzéshez
2 evőkanál rizsecet
1 evőkanál cukor
csipetnyi só

bundázott csirkemellhez:
20 dkg csirkemell
só
bors
víz
sütőpor
1 tojás
liszt
jégkocka

feltekeréshez:
algalap
majonéz
uborka
(Lay’s Chili-lime chips)

Először a rizs elkészítéséhez kezdek hozzá, mert ez tart a leghosszabb ideig. Fontos, hogy a sushihoz speciálisan sushi készítéshez való rizst használjunk. A rizst egy szűrőben lemosom, majd a vízzel együtt belerakom egy lábosba, amelyet felforralok, még 10 percig alacsony lángon főzöm, majd 15 percet pihentetem. A fedőt végig rajta tartom, néhányszor meg szoktam nézni, hogy elég-e a víz rajta, nehogy leégjen. Mikor elkészült a rizs, kiöntöm egy tálcára szétnyomkodom és meglocsolom egy keverékkel, amely rizsecetből, cukorból és kis sóból áll.

Amíg a rizs készül foglalkozok a hússal is egy kicsit.

Az egész ételnek a lelke a bundázott csirkemell.  A csirkemellet hosszabb csíkokra vágom, sózom, borsozom. Fontos,hogy a csíkokat ne vágjuk vastagra (fél-egy cm között), mert akkor a bunda megég, a hús viszont még nem készül el.

Elkészítem a bundát, ami leginkább a palacsintatésztához hasonlít, csak annál kicsit sűrűbbre kell csinálni, hogy rajta maradjon a húson.  Ez lényegében az Ázsiában közkedvelt tempura bunda, amivel mindent bebundáznak arrafelé. Tehát a lisztet csipetnyi sóval és sütőporral elkeverem. Ütök bele tojást, ezután jön bele a víz, mint ahogy írtam, annyi, hogy sűrűbb palacsintatésztát kapjunk.  A sütőporra csak azért volt szükség, mert nem volt itthon szódavíz, így a sütőpor segít a bundát lazítani. De lehet természetesen bármilyen szénsavas vizet, vagy akár sört is használni.

Miután kész a csomómentes bundatészta, de még azelőtt mielőtt beleraknám a csirkemellet, pár jégkockát dobok bele, és megvárom, hogy lehűtse az egész cuccot. Ez azért fontos, mert így elméletileg kevésbé szívja meg magát olajjal sütés közben a bunda. Ezután a húst forró olajban, pár perc után megforgatva, addig sütjük, amíg szép aranybarna nem lesz a bundázott csirkemell. Fontos, hogy ne tegyünk egyszerre bele túl sok húst, mert az lehűti az olajat, és nem sül, hanem párolódik.

Az uborkát julienre (tehát vékony, pár mm széles, 8-10 cm hosszú hasábra) vágom, miutána a magját kikapartam.

Ezt követően már csak az összetekerés van hátra. Bambuszlap, algalap, rá a rizs, figyelve arra, hogy a  tőlünk legtávolabbi végére ne rakjunk rizst, kb. 1 cm-es sávot hagyjunk szabadon. A rizsre - a hozzám legközelebbi részre - rárakom a csirkemelleket, uborkát, kis majonézt. Pont mikor ezt csináltam volt itthon chili-lime-os chips (Lay’s - nem fizetnek a reklámért, de ez a legfinomabb), úgyhogy összetörtem apró darabokra mozsárban. Tök jó mikor beleharapsz a sushiba, és mikor megérzed a puha, omlós hús után a ropogós chipset, és úgy gondolom ekkora mennyiségű chipstől még senki nem fog érszűkületet kapni.

Ha minden benne van, ami kell, akkor feltekerem a bambuszlappal, úgy, hogy mindig kicsit lenyomkodom feltekerés közben.

Így néz ki az elkészült sushi, szójaszósszal és wasabival, esetleg pácolt gyömbérrel lehet tálalni:

Régebben én is azt hittem, hogy nehéz a shushit elkészíteni, de könnyebb, mint gondolnád, úgyhogy próbáld ki te is. Arról nem beszélve, hogy körülbelül 10-ed akkora összegből el lehet készíteni, mint bármelyik shushi-s helyen.